Az ajtózónáról már megemlékeztünk annak idején, de sajnos a centizés továbbra is állandó jelenség, itthon és külföldön, egyaránt, akár több sávos utakon is.

Egy dolog van, ami közös ezekben, és az a reakció azok részéről, akik még esélyesen életükben nem ültek bringán (vagy ha mégis tekernek, akkor járdán, mert félnek az olyan gépjárművezetőktől, mint ők maguk), és főben járó bűnnek tekintik, ha valaki nem az út szélén megy, ellenben elnézhetőnek tartják azt, ha valaki ezt centizéssel, tehát a másik veszélyeztetésével honorálja.

Arra már nem jönnek rá, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, és csak még komolyabb sávfoglalás lesz az eredmény. Nézzük csak…

Csúnyán megcsúszva, de nézzük a Felföldi Péter diplomamunkájából leszűrhető tanulságok 4., befejező cikkét, melynek témáját a balesetek okai adják.

Vajon mennyire balesetveszélyes a pirosozás? Kétségtelen, hogy – egyébként járműfüggetlenül – sokan pirosoznak, de vajon tényleg az a jellemző, hogy a “halálba száguldanak”, mint ahogyan arról az “élménybeszámolók” szoktak szólni? Vajon tényleg 30-40-el, életveszélyesen száguldoznak a bringások a járdákon, míg az úttesten olyan lassúak, hogy “muszáj” őket lecentizve népnevelni és a járdára terelni? Biztos, hogy unatkozás miatt, a forgalom feltartása céljából teker valaki a parkoló autók mellett a sáv közepén?