Nagy nehezen megküzdöttek a KSH emberei a 2013-as közúti balesetek adataival, és végre publikusak ezek is.

Izgatottan vártam, mert az előzetes számok még azt jósolták, hogy 2013-ban – sok-sok év után először – kevesebb balesetet okoztak bringával, mint amit elszenvedtek, de a végleges számok nem így alakultak.

Ettől függetlenül, noha 2012-höz képest nőtt a kerékpárral okozott balesetek száma, az okozói részarány csökkent, akárcsak a halálos balesetek tekintetében.

Ahogyan az várható volt, 2012-ben komolyabbnak mondható változások is jelentkeztek a közúti baleseti statisztikában, és természetesen sajnos a kommunikáció terén ismét hozták a szintet. Ennél is nagyobb probléma a következtetés, na de nézzük a számokat…

Balesetek után gyakran számolnak be a baleset okozói arról, hogy habár néztek abba az irányba, ahonnan a baleset másik résztvevője közeledett, mégsem észlelték időben, hogy elkerülhessék az ütközést. Az ilyen “nem láttam, pedig néztem” hibák nagyon gyakoriak, és becslések szerint akár az ütközések 50%-ában is szerepet játszhatnak. Miért vagyunk olyan rossz megfigyelők, hogy nem észlelünk más járműveket, holott még keressük is őket a tekintetünkkel?

A “nem láttam, pedig néztem” hibák magyarázata nagyrészt az ember informácófeldolgozási módszerében keresendő. Úgy érezzük, hogy amit megfigyelünk, olyan, mint egy film. Zökkenőmentes képet kapunk a külvilágról, amit aztán az agyunk hatékonyan feldolgoz. Meglepő, de ez nagyon távol áll az igazságtól…

Az évközi adatokból már látszott, hogy a 2012-es esztendő más lesz, mint az eddigiek. Egyelőre még nem jelentek meg a hivatalos KSH adatok, de addig is pár gondolat a közúti balesetek alakulásairól…

Ha egy közúti balesetben jármű érintett, akkor bekerül a statisztikába. Nem mindegy azonban, hogy az adott járművel okozták a balesetet, vagy elszenvedője volt annak. Ha elkezdjük túrni az adatokat, érdekes számokba futunk…