Az ajtózónáról már megemlékeztünk annak idején, de sajnos a centizés továbbra is állandó jelenség, itthon és külföldön, egyaránt, akár több sávos utakon is.

Egy dolog van, ami közös ezekben, és az a reakció azok részéről, akik még esélyesen életükben nem ültek bringán (vagy ha mégis tekernek, akkor járdán, mert félnek az olyan gépjárművezetőktől, mint ők maguk), és főben járó bűnnek tekintik, ha valaki nem az út szélén megy, ellenben elnézhetőnek tartják azt, ha valaki ezt centizéssel, tehát a másik veszélyeztetésével honorálja.

Arra már nem jönnek rá, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, és csak még komolyabb sávfoglalás lesz az eredmény. Nézzük csak…

A sávfoglalás mindig kényes, de örökké visszatérő téma, ugyanis az emberek – sajnos tényleg – hajlamosak azt hinni, hogy az ember azért ül biciklire, hogy aztán másokkal kiszúrjon. Képes bemenni a sáv közepére, hogy másokkal kötözködjön, miközben ő a sérülékenyebb. Ilyenek ezek, ugye?