“Nem láttam, pedig néztem”, avagy balesetek okai…

Balesetek után gyakran számolnak be a baleset okozói arról, hogy habár néztek abba az irányba, ahonnan a baleset másik résztvevője közeledett, mégsem észlelték időben, hogy elkerülhessék az ütközést. Az ilyen “nem láttam, pedig néztem” hibák nagyon gyakoriak, és becslések szerint akár az ütközések 50%-ában is szerepet játszhatnak. Miért vagyunk olyan rossz megfigyelők, hogy nem észlelünk más járműveket, holott még keressük is őket a tekintetünkkel?

A “nem láttam, pedig néztem” hibák magyarázata nagyrészt az ember informácófeldolgozási módszerében keresendő. Úgy érezzük, hogy amit megfigyelünk, olyan, mint egy film. Zökkenőmentes képet kapunk a külvilágról, amit aztán az agyunk hatékonyan feldolgoz. Meglepő, de ez nagyon távol áll az igazságtól…

Ha ránézünk valamire, tisztán csak a látótér egy igen kis részét látjuk. Ez a terület kb. akkora, amekkorának a kinyújtott kezünk mutatóujja látszik. Ami ezen a kis folton kívül van, minél távolabb, annál elmosódottabb. Ráadásul a szemmozgásunk is eltér attól a sima kameramozgástól, amit filmeknél érzékelünk. Valójában egy negyedmásodpercre rögzítjük a szemünket egy ponthoz, majd kb. 0.3mp alatt átugrunk egy másikra. Ez alatt az idő alatt gyakorlatilag vakok vagyunk.

Vizuális érzékelésünk tehát elég korlátozott. Másodpercenként mintegy három “pillanatfelvételt” készítünk, aminek a nagy része ráadásul meglehetősen homályos. A valódi látásunk inkább hasonlít egy lapozós füzethez, ahol végigpörgetjük az oldalakat, és ha a képek között kis eltérés van, folyamatos mozgásnak látjuk a képek egymásutánját. Amellett, hogy vakok vagyunk amikor a szemünk mozog, ráadásképp akkor sem látunk, amikor pislogunk. E két tényező együttesen azt jelenti, hogy lényegében vakok vagyunk az idő közel 20%-ában! Kutatások kimutatták továbbá, hogy a járművezetők egy csomóponthoz érve, kevesebb mint fél másodpercig figyelik az utat, ahová kanyarodni kívánnak. [Langham (1999)]

Miért tűnik mégis úgy, hogy simán mozgó képet látunk a világról, amikor valójában csak elmosódott pillanatfelvételeket készít a szem? Lényegében az agyunk elképesztő munkát végez, mikor kitölti a hiányzó képeket annak érdekében, hogy egy folyamatosan mozgó világot lássunk. E kitöltés egy részének a korábbi tapasztalatok és tudásunk az alapjai. Képzeljük el, hogy vezetünk és egy forgalmas csomóponthoz érkezünk, közel az otthonunkhoz, ahol mindennap járunk. A kereszteződésről őrzött emlékeink, mint egy séma, részei lesznek annak a részletes képnek, amit agyunk alkot. Ezt tudva már érthető, hogyan futunk bele egy “nem láttam, pedig néztem” hibába.

Bizonyos mértékben a vizuális feldolgozás módjának korlátai a magyarázata az ilyen hibáknak. Egyéb tényezők is hozzájárulnak azonban. A láthatósághoz fontos adalék pl. az is, hogy mennyire feltűnő vagy észrevehető egy jármű. Sok kutatás összpontosított motorkerékpárosokra ezen a területen, ugyanis esetükben különösen magas az ütközést megelőzően a láthatóság hiányának aránya. Tekintettel arra, hogy egy motorkerékpár elölről nézve viszonylag kicsi, úgy tűnik, teljesen nyilvánvaló, hogy emiatt könnyebb elszalasztani, de mit lehet tenni ahhoz, hogy csökkentsük ezt a kockázatot?
A vizsgálatok során a fényszóró és a fényvisszaverő ruházat javított leginkább a motorosok láthatóságán. Észrevehetően kevesebb motorkerékpáros baleset történt azoknál, akik használták a fényszórójukat napközben is, de érdekes módon ez igaz az autókra, teherautókra és buszokra is [Olson (1989)].

Megfigyelték, hogy a fényszóró használata csak nagyobb távolságból növeli a motorkerékpár láthatóságát, de közelebbről nincs számottevő hatása az észlelésre. [Hole et al. (1996)]

A kutatás arra is kitért, hogy van-e különbség a tapasztalt és a kezdő járművezetők között. A vizsgálatok jellemzően azt elemezték, hogy hova néz a vezető, majd a mintázatok alapján összehasonlították a két csoportot. [Underwood]

A tapasztalt vezetők többféle megfigyelési “stratégiát” követtek attól függően, hogy éppen autópályán, városban vagy országúton jártak-e. Ez arra utal, hogy ők a vezetési technikájukkal alkalmazkodnak a környezethez. Ezzel szemben a kezdő vezetők mindhárom úttípus esetében nagyon hasonló mintákat mutattak a szemmozgások és megfigyelés tekintetében. A fentiek egyik következménye, hogy a tapasztalt vezetők képesek alkalmazkodni a különböző úttípusokhoz, de ennek meg is van az ára. Korábbi tapasztalataik miatt ezek a sofőrök ugyanis nagy eséllyel berögzült sémákat követnek azokon az utakon, ahol gyakran vezetnek. Ennek következtében nagy valószínűséggel nehezebben veszik észre egy olyan jármű közeledtét, amely nem illeszkedik a megszokott sémába. Ironikus módon ez azt is jelenti, hogy a tapasztalt vezetők nagyobb valószínűséggel esnek a “nem láttam, pedig néztem” hibába, mint a kezdők.

Noha a “nem láttam, pedig néztem” hibák viszonylag gyakoriak, megvannak azok a módszerek, amelyekkel minimalizálható a hiba lehetősége, ennek megfelelően a kapcsolódó kockázat is. A megfigyelés képessége kulcsfontosságú a járművezetésnél, mégis gyakran figyelmen kívül hagyjuk és magától értetődőnek vesszük. A vizuális keresés fejlesztésére épülő képzéssel javíthatók a megfigyelési képességek. Ezek a módszerek csökkenthetik a “nem láttam, pedig néztem” hibák előfordulási valószínűségét és a kockázatot.

Fordította: SanskritFritz, LGee

Tippjeink

Természetesen jogos elvárás, hogy az embernek ne kelljen lakott területen belül “karácsonyfát” fabrikálnia magából. A balesetek csökkentésében nagy szerepe van a sebességnek. nem véletlen, hogy külföldön egyre inkább terjednek a 30-as zónák, sőt, egyes helyeken egyenesen kerékpáros utcákat alakítanak ki. Bízzunk abban, hogy ezeket itthon is meglépik. Addig is pár tipp:

  • világítás használata nappal is (tudomásul véve, hogy a “dísz” kategóriás lámpák annyit érnek, mint lakatoláskor a sodrony)
  • adott forgalmi szituációhoz passzoló pozíció
    • ajtózóna elkerülése
    • kereszteződések előtt – főképp parkoló autók és jobbkezes utca kombinációja esetén – kicsit középre húzódás (természetesen a mögöttes forgalom ellenőrzése után, szükség esetén karjelzéssel)
  • kanyarodáskor karjelzés (sötétben mozgathatjuk is a kezünket föl-le)
  • lakott területen kívül több fényforrás és fényvisszaverő ruházat

Források

Szöveges anyagok:

  • http://www.drivingriskmanagement.co.uk/looked-but-failed-to-see-errors

Képek:

Kategória: Érdekesség, Közlekedésbiztonság 0 hozzászólás
Írta: kerékpáros közlekedés @ 7 éve  
Címkék : , , , , , , , , , , ,  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Előző bejegyzés
«
Következő bejegyzés
»
Hozzászólások