Biztos sokan emlékeznek még a debreceni halálos gázolásra. Többen majdnem biztosra vettük, hogy az infráról érkezett a bringás, és át akart kelni a túloldalra, zebrán. A tervezőt is emlegettük, akinek esze ágában nem volt azt feltételezni, hogy esetleg bárki szeretne majd bringával az ő nyomvonalvezetésétől eltérően közlekedni. Nos, 5 hónappal a baleset után kiderült, hogy egészen másként történt az eset. (A tervezőt ez egyébként nem mentesíti, hiszen továbbra is csak zebrán lehet átkelni egy bringás infráról.)

Nagy nehezen eljutottunk arra a szintre, hogy az Andrássy úton az Oktogon és a Kodály körönd között felszántották és sóval hintették be a gyalog- és kerékpárútnak csúfolt járdát, és a szervízút végig lett pingálva kerékpáros piktogramokkal. Mit jelent ez a valóságban? Hol lehet majd kerékpározni? Érdekességek, tudnivalók…

Egyre többen unják meg, hogy centizgetik őket, és hogy azzal védekeznek a sofőrök, hogy nem volt gázolás. A rendőrség álláspontja pár videó alapján ismert: a centizés önmagában már szabálytalan, és büntetik is!

Megint más tészta, hogy a sofőrök milyen kifogásokat adnak elő…

Ismerős? Ha valaki egy kerékpárosok számára meg nem nyitott buszsávban teker, és ott elütik – vagy megbüntetik -, akkor ugyebár miért nem tanulja meg, hogy csak kiegészítő tábla esetén használható kerékpáros közlekedésre a buszsáv?

Egyesek szerint ilyenkor tilos a buszsáv melletti sávban tekerni, megint mások szerint vérlázítóan köcsög az, aki nem megy be a buszsávba, akkor, ha nem szabad, de főképp nem ismeri a szabályokat, és amúgyis, akár meg is lehet állni az út közepén, ha kell, akkor farolással…

Vajon honnan tudjuk, melyik típusú ember jön mögöttünk?

“Tisztelt biciklis! Látsz felfestve biciklisávot? Nem? Akkor itt egyedül te voltál szabálytalan, noha az autós jogsijával játszol. Mivel a biciklihez nem kötelező jogosítvány megszerzése, nem biztos hogy találkoztál vele. Ezért megkerestem neked…”

Debrecenben teljesen elszálltak a rendőrök és az újságírók. Utóbbiak közül van olyan is, aki még le is írja, hogy valójában nincs olyan szabály, ami tiltaná a gyalogátkelőhelyen áttekerést, mert ami “van”, az igazából azt jelenti, hogy minden kereszteződésben tolni kellene, de csak folytatódik a cikk. A másik két paragrafus, amit beidéztek, az a zebra illetve a gyalogosok útvonalának keresztezésére vonatkozik, tehát igazából semmi köze a jelenséghez. Ütőkártyának az a gondolatmenet tűnik, hogy nincs leírva a felsorolásba, hogy hol lehet – illetve kell – kerékpárral közlekedni…

Valahol sajnálatos, hogy ilyen kisfilmek készülnek, de ez legalább egy humoros megközelítésű produkció…

Csúnyán megcsúszva, de nézzük a Felföldi Péter diplomamunkájából leszűrhető tanulságok 4., befejező cikkét, melynek témáját a balesetek okai adják.

Vajon mennyire balesetveszélyes a pirosozás? Kétségtelen, hogy – egyébként járműfüggetlenül – sokan pirosoznak, de vajon tényleg az a jellemző, hogy a “halálba száguldanak”, mint ahogyan arról az “élménybeszámolók” szoktak szólni? Vajon tényleg 30-40-el, életveszélyesen száguldoznak a bringások a járdákon, míg az úttesten olyan lassúak, hogy “muszáj” őket lecentizve népnevelni és a járdára terelni? Biztos, hogy unatkozás miatt, a forgalom feltartása céljából teker valaki a parkoló autók mellett a sáv közepén?

Mint ismeretes, tavasszal (április 7.) mostmár tényleg jön a BuBi, azaz a budapesti közbringa rendszer. Sokan várjuk, és természetesen mennek a találgatások, hogy mi lesz, hogy lesz, jobb lesz-e a helyzet, mint most, vagy jön-e a mindent elsöprő káosz, aminek során a kerékpárral közlekedők elhozzák a világvégét…

Van az úgy, hogy aki a kerékpáros útvonalakat / nyomvonalakat tervezi, eldönti, hogy ki merre menjen, úgyhogy természetesen benne van a pakliban, hogy valaki mégsem arra akar menni. Mit képzel persze a köcsögbiciklista, nemde? Sajnos tele van a város ilyen helyekkel…

Namost ilyenkor adódhat olyan szituáció, hogy mázlink van, de ez a ritka. Ez azt jelenti, hogy szabályosan és biztonságosan tovább tudunk haladni.

A gyakoribb, hogy minimális (pl. 0.5-1 méter járdázás) vagy komolyabb (pl. kötelező haladási irány megsértése, esetleg pirosozás, ha nem akarod elüttetni magad a zöldhullámmal érkezőkkel) szabálytalankodásra “kényszerülünk”. Idézőjel persze, mert senki sem kényszerít minket, de valószínűleg a tervező is követne minket, ha arra lenne dolga. Csakhogy neki nincs, úgyhogy másnak se legyen, pont. Opcionális kiegészítő, hogy még meg is szivathatjuk magunkat…

Mert ugye mit tesz az, aki egy nyakig havas kerós infrán nem kerül 100 métert? Megpróbálja levágni azt az 1 métert, amire a tervező nem gondolt, mert ugye ő úgy gondolta, hogy Tescoba senki nem megy bringával, vagy ha mégis, jó lesz neki a murvás emelkedő és a kacskaringózás is…