Balesetek után gyakran számolnak be a baleset okozói arról, hogy habár néztek abba az irányba, ahonnan a baleset másik résztvevője közeledett, mégsem észlelték időben, hogy elkerülhessék az ütközést. Az ilyen “nem láttam, pedig néztem” hibák nagyon gyakoriak, és becslések szerint akár az ütközések 50%-ában is szerepet játszhatnak. Miért vagyunk olyan rossz megfigyelők, hogy nem észlelünk más járműveket, holott még keressük is őket a tekintetünkkel?

A “nem láttam, pedig néztem” hibák magyarázata nagyrészt az ember informácófeldolgozási módszerében keresendő. Úgy érezzük, hogy amit megfigyelünk, olyan, mint egy film. Zökkenőmentes képet kapunk a külvilágról, amit aztán az agyunk hatékonyan feldolgoz. Meglepő, de ez nagyon távol áll az igazságtól…